Azzal kezdem, hogy nálunk a családi fényképek készítése valahogy igen mostoha területe az életnek. Eleve sokan vagyunk, és nehéz bennünket egy képre összeterelni. ...

Amikor Máté megszületett, és megtudtuk, hogy Down-szindrómás, az első, legsötétebb gondolataim egyike az volt, hogy az egész családunk élete romba dőlt, és a ...

Valahogy az Apák napjának még mindig nincsen akkora kultúrája hazánkban, mint az Anyák napjának. Van egy elméletem, miszerint az ünnepek megünneplését a ...

Ma nagyon kalandosra sikerült a napunk, pedig csak egy átlagos csütörtöknek indult.

A tanév végéhez közeledve a Korai Fejlesztőben mindig van egy évzáró ...

Legutóbbi posztom után kaptam bőven hideget-meleget (köszi, Index, hogy a legelvetemültebb posztomat teszed címlapra...), és persze felmerült az is, hogy miért nem ...

"Kedves" sofőr a fekete Mazdában!

Először is azzal kell kezdenem, hogy elnézésedet kérem, amiért ma a középső ujjamat mutogattam neked Budaörsnél. Belátom, nem ...

Nemrégiben belefutottam egy (szerintem némileg kattintásvadász) cikkbe , ami arról szólt, hogy van-e joguk gyermeket vállalni Down-szindrómás embereknek. Szerintem ez ...

Szerencsére még nem fogyott el a Leszarom Tabletta, úgyhogy a projekt továbbra is sikeresen fut. Miközben arra koncentrálok, hogy ne jöjjenek ki a számon a mondatok, ...

Ahogyan tegnap megígértem a gyerekeimnek, ma reggeltől új rendszer van a családunkban. Van valami halvány emlékem fizika tanulmányaimból, ami szerint a magára hagyott ...

Tudom, hogy anyaként, és főleg sok gyerekes anyaként nem én vagyok az egyetlen, aki gyakran édesanya helyett kiképző őrmesternek érzi magát a családban. Különösen ...