Ahogyan tegnap megígértem a gyerekeimnek, ma reggeltől új rendszer van a családunkban. Van valami halvány emlékem fizika tanulmányaimból, ami szerint a magára hagyott rendszerek a lehető legnagyobb rendezetlenség állapotára törekednek. Én tegnap elhatároztam, hogy bizonyos értelemben magára hagyom a családi rendszert, mert miközben a rendezett állapotot próbáltam fenntartani, olyasvalakivé alakultam át, akit a köznyelv nemes egyszerűséggel házi sárkánynak nevez. Én nem akarok így működni, legalábbis mostanra teljesen elegem lett belőle - lássuk hát, mi történik, ha felhagyok a családi folyamatok örökös kontrollálásával!
A mai nap messze meghaladta minden várakozásomat. Reggel felkeléskor még egyszer tudatosítani kellett magamban, hogy csak lazán, most mindenki azt csinál, amit akar. Biztos ami biztos, azért bekaptam egy Leszarom Tablettát a dolog sikere érdekében. És láss csodát, működött!
Rövid úton kiderült, hogy ha a gyerekeim azt csinálhatnak, amit akarnak, akkor ők bizony készülődni akarnak. Ádám pl. 5.45-kor fölkelt, felöltözött és önszántából kiszellőztette a szobáját! Csak az tudja, mit jelent ez, aki járt már egy kiskamasz szobájában :) Leventének kiraktam a ruháját, és lám, felvette. Mindet! Léna, aki a legnagyobb álmodozó a családban, 7.15-re elkészült és elindult az iskolába. Megterítettünk a reggelihez, és senkit sem kellett noszogatni, mindenki magától az asztalhoz járult, és evett. Utána pedig - és ezt már tényleg nem fogjátok elhinni - megmosták a fogukat! Anélkül, hogy csak egy halvány utalást kellett volna tennem arra, hogy mi a teendő!
Mindeközben én olyan laza voltam, mint aki nem is Leszarom Tablettát, hanem egy marék Xanaxot reggelizett. Olyan volt, mintha az idegbaj mázsás súlyát egyszeriben lepattintottam volna magamról. Persze Mátéval így is be kellett érni időben a bölcsibe, mert kezdődött a logopédia órája, de nagyságrendekkel könnyebb dolgom volt úgy, hogy a figyelmem csak a saját és az ő dolgaira koncentrálódott, és nem próbáltam eközben a másik három gyerek dolgait is kézben tartani.
Természetesen azért az túlzás volt hogy magára hagytam volna a rendszert, hiszen ugyanúgy megmaradtak a háztartással kapcsolatos feladatok, és mivel tényleg nem maradt bennem semmiféle sértettség vagy dac, a gyerekekhez is tök normálisan tudtam kapcsolódni. Nem voltam feszült és türelmetlen, egyszerűen csak vártam, hogy mi történik. És minden, ami történt, rendben volt. Ugyanez megismétlődött este is. El kellett mennem bevásárolni, éppen vacsoraidőre értem haza. A két kisebb addigra meg volt fürödve, jött mindenki vacsorázni, utána Ádám magától ment fürdeni, Lénának nem kellett, mert úszni volt délután, de ő is átvette a pizsamáját, és - tádáááám! - fogat mostak! (Na jó, lehet, hogy nem volt 3 perc, de azért ne legyünk telhetetlenek...)
Ami a leginkább meglepő volt, hogy Gábor több feladatért teljesen magától benyúlt. Pedig pl. a háztartásra nézve nem is adtam semmilyen ultimátumot, de még csak különösebb kéréseket sem fogalmaztam meg az eddigiekhez képest. Mégis reggel segédkezett a terítésnél, reggeli után az elpakolásnál, vagy magától felfedezte, hogy lejárt a mosógép, és kiteregetett. Nem mondom, hogy ezek eddig példa nélküli esetek lettek volna, de a tegnapi naphoz képest azért érezhető volt a változás. Közöttünk gyakran volt konfliktus forrása az, hogy ha én nem vagyok itthon, akkor tudom, hogy minden rendben fog menni, mert olyankor mindent megcsinál a házban és a gyerekek körül, amit csak kell; ellenben ha itt vagyok, akkor hajlamos teljesen elengedni a dolgokat, sőt, néha kifejezetten ellenem dolgozik azzal, hogy mondjuk az esti készülődés közepette, ami nálunk azért tényleg egy nagyüzem, nekiáll vicces videókat nézni a gyerekekkel. Most, hogy én kijelentettem, hogy nem fogom ezt csinálni tovább, részben átvette a "rossz zsaru" szerepet, és volt, hogy ő kapcsolta ki a tévét vagy noszogatta a gyerekeket valamilyen tevékenységre.
Persze új seprű jól seper, ne vonjunk le hosszú távú következtetéseket egyetlen napból. De az már biztos, hogy a rendszer nem omlott össze egyetlen nap alatt, sőt, tulajdonképpen eddig az történt, amit vártam. Mivel felhagytam vele, hogy én akarjak mindenki más helyett, rájöttek, hogy ők is tudnak akarni. És ha nem kell önmagukat folyamatosan velem szemben meghatározni, akkor akár el is gondolkodhatnak azon, hogy ők maguk mit is szeretnének.
Az első nap tanulsága számomra röviden: előbb kellett volna bevenni azt a Leszarom Tablettát...
Kép forrása: Pinterest
