5 évet kellett várni Máté első igazi aranyköpésére, de megérte! Igaz, hogy én voltam a célpont, de momentán ez sem érdekel :)

Azt tudni kell, hogy Máténál a legnehezebben fejlődő terület a beszéd. Nagyon jól kommunikál jelekkel, mutogatással, hangeffektekkel, de az artikulált szavak kimondása bizony kemény dió neki. Mostanra odáig jutottunk, hogy szavakat mond, és két szót vagy szót és jelet összekapcsol, de sokszor még nekem is nehezen érthetőek a szavai, olykor pedig egyáltalán nem értem, hogy mit szeretne mondani. Nagyon türelmes velem, ha kell, többször is elismétli lassú felfogású anyukájának, hátha végre eljut a tudatomig a mondanivalója, de időnként beletörik a bicskám a feladatba.

Ha valamit szépen kimond, azért persze mindig megdicsérem, de akkor is díjazom az erőfeszítését, ha egyáltalán próbálkozik, mert sokszor sokkal nagyobb erőfeszítés neki kimondani valamit, mint elmutogatni.

Valamelyik este épp azzal próbálkoztam, hogy elaltassam, de valahogy nálam mindig megtalálja a rést a pajzson, és alvás helyett inkább elkezdi elmesélni jobbnál jobb történeteit. Most is így esett, hogy szundítás helyett bohóckodásba fulladt az este. Következetes anyuka persze nem tesz ilyet, de én nevetgélve és puszilgatva "szidtam meg" a delikvenst helytelen esti viselkedéséért:

 - Tudod, mi vagy te? Egy kis dinnyefej vagy!

Mire Máté:

 - Dinnye nem! (=Visszautasítom az aljas rágalmat a fejemet illetően!) Máté! (=Hát elfelejtetted, te némber, hogy ezt a gyönyörű nevet adtátok nekem a keresztségben?)

Majd végül megadta a kegyelemdöfést: - Anya dinnye!

Szülői tekintélyem maradványait sutba dobva szanaszét pusziltam a kis szemtelent. 

Aznap (is) az apja altatta el :)

Bosszúból a szemtelenségért közzé teszem ezt a képet, amin épp vasutasnak öltözve próbál lőni rám egy mankóval, és megkérdezem, hogy akkor most ki is a dinnye? :)))