Én az a fajta ember vagyok, akinek mindig utólag jut eszébe, hogy egy adott helyzetben mit kellett vagy lehetett volna mondania. Ez két dolgot árul el rólam. Az egyik, hogy szoktam utólag gondolkodni bizonyos helyzeteken, ami nem egy olyan trendi "mindfulness" hozzáállás, amilyet sokszor szeretnék…

Amikor Máté megszületett, és megtudtuk, hogy Down-szindrómás, az első, legsötétebb gondolataim egyike az volt, hogy az egész családunk élete romba dőlt, és a testvéreinek egyszer s mindenkorra befellegzett. Mostantól bizonyára semmi időm nem lesz rájuk, el lesznek hanyagolva, és borzasztó életük…