Szerencsére még nem fogyott el a Leszarom Tabletta, úgyhogy a projekt továbbra is sikeresen fut. Miközben arra koncentrálok, hogy ne jöjjenek ki a számon a mondatok, amiket nem akarok kimondani, nem tudom nem észrevenni, hogy azért a fejemben sokszor megfogalmazódnak. Talán még egy kicsit nagyobb dózist kellene alkalmaznom abból a tablettából, hogy elhallgasson a fejemben ez a fránya belső hang... (Ami valószínűleg még csak nem is az enyém, hanem az anyámé meg a nagyanyámé meg az egykori tanáraimé, de hát ki vagyok én, hogy még nyomozzak is a belső hangok eredete után?) De az is lehet, hogy egyszerűen csak nekem is időre van szükségem ahhoz, hogy átálljak egy másfajta működési módra, és naiv vagyok, ha azt gondolom, hogy ez könnyen fog menni. Hogy én jobban érzem magam, az egyelőre biztos.

Ami  a családot illeti, egyelőre ők is jobban érzik magukat. Továbbra is mindenki megfelelő időben eljutott a megfelelő helyekre, sőt, a mai reggel bámulatosan jól sikerült. Pedig Gábor korán elment dolgozni, úgyhogy egyedül vezényeltem le a reggelt. Pontosabban egyedül NEM vezényeltem semmit, és mégis mindenki idejében beért mindenhová. Magam sem értem, hogy történt, de minden sietség nélkül 8-ra letettem a két kisebbet a bölcsiben és az oviban,  Lénát magunkkal vittük egy darabig, úgyhogy ő biztosan beért időben, Ádám meg nem mondta, hogy elkésett volna, ami még bármit jelenthet :) A délután is rendben volt, Ádám tanult, amennyit tanult, ez eddig se volt sok, és eddig se nagyon folytam bele a dolgaiba, az a megegyezésünk, hogy amíg nincs 3-as a bizonyítványában, addig én rá bízom ezt a dolgot, ez nem változott. Szerencséje van, jó eszű gyerek, nagyrészt abból éldegél, ami a suliban rá ragad. Lénát néha kellett ösztökélni a lecke írásra, most ezt sem teszem, de ő alapvetően nagyon lelkiismeretes (és szintén jó eszű) fajta, úgyhogy nagy aggodalmaim azért vele kapcsolatban sincsenek. 

Az egyedüli (nagyon) káros mellékhatás idáig az, hogy betegre tévézik/játsszák magukat a gyerekeim. Láthatóan sokkal kevesebbet olvasnak vagy játszanak, és több időt töltenek a képernyők előtt. Ezt a legnehezebb kibírnom, hogy engedjem, mert ebben egyébként elég sarkos véleményt képviselek, és mindeddig részemről igen nagy volt a szigor a képernyő előtt tölthető idő tekintetében. Viszont ez volt Gáborral az egyik fő konfliktus forrás is köztünk. Hiába próbáltam mindenféle tudományos módon meggyőzni őt arról, hogy a gyerekeinknek ez rossz, nem sikerült, és amíg én törtem magam, hogy betartassam a deklarált időkeretet velük, Gábor sokszor (vagy legalábbis az én mércémmel mérve sokszor) a könnyebbik megoldást választotta, és berakott nekik mindenféle filmeket, csak hogy őt békén hagyják egy darabig. Érdekes módon azonban abban a pillanatban, amikor én teljesen elengedtem ezt a kérdést, ő kezdett el szabályokkal előállni, vállalva a "rossz zsaru" szerepét. Én viszont mondtam, hogy oké, tőlem szabályozzon, de én most nem fogok beszállni abba, hogy ezeket betartassam. Egyébként ő sem, egyszerűen annyit tett, hogy reggel 8 előtt és este fél 7 után letiltotta a gyerekek eszközeit illetve a gépen a profiljukat. Igazi mérnöki megoldás :) Szerintem ezen a téren még képlékeny a dolog, lehet, hogy ezt nem fogom bírni sokáig, de az is lehet, hogy néhány nap alatt igazi elhanyagoló szülővé alakulok, akinek a gyerekeit a tévé meg az internet neveli, ő meg közben kávézgat és festegeti a lábkörmeit :) Na mindegy, most egyelőre várakozó állásponton vagyok, és addig is élvezem a "jó zsaru" szerepet :)

Na mára ennyi, megyek, mert vár rám az ágyikóban egy rossz zsaru, és ez nagyon izgalmasan hangzik ;)

Kép forrása: Pinterest - de csak azért, mert így sem nézek ki élőben :)