Idén is elhatároztam, hogy nem fogok túlságosan ráfeszülni erre az advent-Karácsony témakörre, mert sok más családanyához hasonlóan ennek rendre az a vége, hogy mire beköszönt az ünnep, én totál kész vagyok. Persze keresi az ember lánya az arany középutat, hogy azért legyen is karácsonyi hangulat, és legyen ünnep az ünnep, de ne essen túlzásokba. Na ezt az arany középutat nem szoktam én megtalálni, vagy legalábbis mindig azt hiszem, hogy egy kicsivel több azért még belefér... És most mindegy, hogy ez objektíve sok vagy kevés, mert vannak családok, ahol minden sokkal csillivillibb, és az anya (mert lássuk be, a legtöbb családban ez az egész témakör úgy ahogy van, az anyáké) mégsem kilógó belekkel esik be a karácsonyfa alá. Vagy legalábbis látszólag nem. De arra azért már rájöttem 10 év anyai karácsonyos tapasztalattal a hátam mögött, hogy mindegy, hogy külső szemmel mi a végeredmény, ha én a saját egyéni tűrőképességemen túlmentem az ünnepi készülődés során.

Szóval azt már sikerült elengednem, hogy olyan Karácsonyt teremtsek, mint ami kizárólag amerikai filmekben, reklámokban és magazinokban létezik (meg esetleg néhány másik családban ezen a bolygón), de azt még nem sikerült megvalósítanom, hogy az adventi időszak ne legyen szétesős. És lássuk be, minél több a gyerek, ezt annál nehezebb kivitelezni. Mégpedig azért, mert a sok gyerek sok helyre jár (intézmények, edzések, néptánc), és ez a sok hely puszta jószándékból mind-mind hozzá akarja tenni a maga alkalmát az ünnepi készülődéshez. És persze ezekre az alkalmakra puszta jószándékból várják a a gyerekek családtagjait is. Így aztán a karácsony előtti hetek azzal telnek, hogy az ember egyik alkalomról szalad a másikra, én közben magammal vonszolok egy nagyon cuki, ámde mérhetetlenül izgága kisgyereket is, és már önmagában ettől elfáradok.

Mindezt ellensúlyozandó azt találtam ki, hogy idén lesz adventi naptárunk. Na nem az ehető fajta, mert édességből decemberben így is bőven több jut, mint elég. A mi adventi naptárunkban közös családi programok lesznek. Idő közben rájöttem, hogy a nyugodt készülődést ezzel se nagyon segítem elő, mert persze a legtöbb program újabb szervezést és előkészületet igényel, de nagyon remélem, hogy legalább azt ez eredményt elérem vele, hogy egy kicsit segít összerántani a családot ebben az egyébként kicsit kaotikus időszakban.

Aki jól figyel, ezen a képen láthatja, hogy egy lépést már meg is tettem a lazulás felé vezető úton. Az adventi koszorúnk ugyanis idén finoman szólva is aluldizájnoltra sikeredett. A minimalista adventi koszorú titka, hogy a költözés óta nem került elő az a doboz, amiben a díszek vannak, csak ezt a csupasz koszorút és néhány gyertyát sikerült előhalásznunk. Végül is a két alapvető hozzávaló megvolt, úgyhogy úgy döntöttem, ebből nem csinálok gondot. Ez a koszorúnk, és kész. Elárulom, a családból senki nem tett panaszt miatta :)

És hogy hogyan maradjunk lazák advent idején? Bocs, valójában nem tudom. De azért minden évben megpróbálom :)