Töredelmesen bevallom, nem vagyok az a klasszikus háztartásbeli anyuka, akinél mindig ragyog a lakás (szoktam takarítani, de teljesen hiába), minden nap változatos és egészséges táplálékkal örvendezteti meg a családot (a család nagyobbik része nem örvend az egészséges tápláléknak), és minden délután…

Én az a fajta ember vagyok, akinek mindig utólag jut eszébe, hogy egy adott helyzetben mit kellett vagy lehetett volna mondania. Ez két dolgot árul el rólam. Az egyik, hogy szoktam utólag gondolkodni bizonyos helyzeteken, ami nem egy olyan trendi "mindfulness" hozzáállás, amilyet sokszor szeretnék…

Nincs olyan gyereknevelési szakirodalom, ami ne hívná fel a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a gyerekkel kettesben, kizárólag rá figyelve eltöltött idő a szülő-gyerek kapcsolat építése szempontjából. És sajnos olyan szakirodalom sincs, amihez egy titkos mellékletben heti néhány plusz órát adnak…

Amikor Máté megszületett, és megtudtuk, hogy Down-szindrómás, az első, legsötétebb gondolataim egyike az volt, hogy az egész családunk élete romba dőlt, és a testvéreinek egyszer s mindenkorra befellegzett. Mostantól bizonyára semmi időm nem lesz rájuk, el lesznek hanyagolva, és borzasztó életük…

Ezúton kérek elnézést a valódi arisztokratáktól, az igazság az, hogy nem is lettem az egy hétvégére. Ellenben egy kicsit legalább úgy éreztem magam, és már az is valami. Az elmúlt hétvégét ugyanis egy wellness-szállóban töltöttük családostól, ami azért nem túl gyakran esik meg velünk. Gyönyörű őszi…

Azt hiszem, egyre kevésbé trendi dolog szörnyen elfoglaltnak lenni. Na a mi családunk ebben sem követi a trendeket... Mit nekünk slow, mit nekünk hygge vagy lagom, mi változatlanul rohangálunk A-ból B-be, egyre őrjítőbb a színkavalkád a naptárunkban, amellyel a különböző családtagok programjait…

Amikor az embernek születik egy Down-szindrómás gyereke, és szembesül vele, hogy a gyereke fogyatékos, akkor az egy eléggé mellbe vágó élmény. Aztán telik-múlik az idő, és kiderül, hogy a dolgok nem is olyan feketék és fehérek... A mi családunkban hatan vagyunk, ami már a valószínűségszámítás…