Aki csak a vágyainak él
2018. október 04. írta: más.szemmel

Aki csak a vágyainak él

Máté 3 éves múlt a nyáron, és nem tudom, hogy ez pusztán az éveinek vagy a plusz kromoszómájának köszönhető-e, de úgy látom, őt kizárólag a vágyai vezérelik. Szép magyar szóval impulzívnak nevezhetjük őt, ez egy nagyon enyhe kifejezés arra, hogy voltaképpen egy kamikaze harcos :) Ha valami megfordul abban a cuki kis fejében, nem sokat teketóriázik, nyomban a megvalósítás útjára lép. Bevallom, irigylem ezért, mert én egyrészt hajlamos vagyok halogatni a dolgaimat, másrészt nincs is mindig  lehetőségem bátorságom hozzá, hogy azt tegyem, amire éppen vágyom. Ellentétben vele, akit bölcs belátás vagy mardosó kétségek nem akadályoznak abban, hogy az ötleteit tettekre váltsa. A minap például épp az az ötlete támadt, hogy amíg én nem figyelek, addig felmászik az asztalra, az ott felejtett cukortartó teljes tartalmát kiborítja, akkurátusan szétteríti az asztalon és néhány széken, közben gondolom, lelkesen falatozott is belőle, majd nagyon elégedetten és persze fülig cukrosan megjelent a szobában. Gondolom sejtette, hogy nem nagyon fogom díjazni az ötletét, ez mégsem tartotta vissza attól, hogy belevesse magát az élvezetekbe. 

Persze ez a hirtelenség nem mindig a hosszú élet záloga, és bár eddig sikerrel tartottam életben, nem tudom, meddig lesz ez így... Egy balatoni strandon pl. gondolkodás nélkül indul el a hőn óhajtott víz felé, és nem lamentál azon, hogy az úszástudás hiánya milyen következményekkel fog járni rá nézve. Ha meglátja, hogy nyitva a kapu, feltámad benne a szabadságvágy, és még mielőtt alapos KRESZ oktatásban részesíthetném, ő már bele is veti magát a forgalomba. Egyetlen szerencséje, hogy mindkét alkalommal, amikor kiszökött az udvarról, vele tartott az őrangyala is, így épségben sikerült begyűjtenünk őt az egyébként nem kicsit veszélyes kaland után. 

Szóval a belátási képesség teljes hiánya egy viszonylag veszélyes, ám annál boldogabb életet eredményez számára, amiben csak az itt és most létezik, és a vágyak azonnali kielégítése mint mindenek felett álló cél vezérli az életét.

Kár, hogy ezzel együtt jár a társadalom részéről a "fogyatékos" címke is.

Elgondolkodtam azon, hogy voltaképpen miért is? Persze vagyunk MI, a nem értelmi fogyatékosok, a cizellált gondolkodásúak, akik előre látjuk tetteink következményeit, és akiknek az életét épp emiatt a bölcs belátás irányítja. Mi sem természetesebb hát, mint hogy fogyatékosnak bélyegezzük a vágyaiknak élő MÁSMILYENEKET. A gond csak az, hogy olyan kevés ember van, akinek az életét a bölcs belátás irányítja... Nézzünk csak magunkba egy kicsit. Hol van a bölcs belátásunk, amikor a tányérunkra szedjük a repetát a rántott húsból, pedig már így is majdnem beleszorulunk a székbe a túlsúlyos testünkkel? Hol tartjuk a fene nagy értelmünket, amikor a céges csapatépítőn a szexi kolléga ágyában kötünk ki, holott otthon vár a családunk? Miféle józan megfontolás vezet minket arra, hogy megigyunk még egy felest, amikor sejthető, hogy hányás és másnaposság lesz a vége? Milyen észérvek szólnak amellett, hogy olyan kocsit vegyünk magunknak hitelre, amire se pénzünk, se szükségünk nincsen, csak azért, hogy többnek tűnjünk mások szemében? Hol van a pallérozott elménk, amikor gyorsan akarunk sok pénzt szerezni, de csak tisztességtelen úton megy? Milyen megfontolt gondolatok vezetik a kezünket, amikor a futócipőnk helyett a távirányító vagy a telefon felé nyúlunk? Hogyan magyarázzuk meg, hogy puszta kényelemszeretetből tönkretesszük a bolygót, ahol élünk? (Azt a kérdést nem fogom feltenni, hogy hová tesszük az eszünket a szavazófülkében, mert megfogadtam, hogy ez egy pártpolitikától mentes blog lesz .)

Mindannyiunk életében vannak példák arra, hogy a vágyak erőteljesen felülírják a józan gondolkodást. Mégis hiszünk az értelem mindenhatóságában, és többnek gondoljuk magunkat azoknál, akiknek ebből kevesebb jutott. Pedig hát mit ér az a sok értelem, amikor olyan gyakran félre tesszük, hogy a vágyainknak hódolhassunk? Lehet, hogy Máté örökre ilyen kis hedonista marad, aki nem törekszik hosszú távú célok felé, egyszerűen csak a jelennek és a vágyainak él. Ha így lesz, én nem fogom elítélni érte. Sőt, a lelkem mélyén továbbra is irigyelni fogom :)

 42959610_147498552868959_3602923154080530432_n.jpg

A kis hedonista épp egy Nutellás kaláccsal bánik el, nem törődve sem egészségügyi megfontolásokkal, sem pocakmérettel.

A bejegyzés trackback címe:

https://mas-szemmel.blog.hu/api/trackback/id/tr5614282373

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.